Veszeli a természetbol él és kapja az anyagot az íráshoz és a festéshez. Talán szakálltól keretezett arca,
nyitott természete - mely mindig kész egy tréfára vagy egy barátias iszogatásra -, talán a tó feletti háza teszi, mely tele van
a magyarság kultúrájának emlékeivel, de tény, hogy mióta ismerem, nem tudom nem úgy elképzelni ot, mint azt az embert, akinek
megadatott az a szerencse, hogy megtalálja a természettel való kapcsolatban a lelki békéjét.
...Festészete megérinto és megmozgató harmóniák által valósult meg. Melankólikus hangok! Már amennyire azok az elképzelések és
színek melankólikusak tudnak lenni, melyeknek a vizekrol felszálló goz sajátja. A holt vizeké és a vihartól, széltol, meghajló
nád növekedésétol, madarak röptétol, a jégtol felkavart vizeké, amelyek satuba zárják a tavat az olvadás végso szimfóniájáig.
Látni ezekben a festményekben a föld, a jég, a természet színeit könnyu és szálas ecsetvonásokkal elterítve, melyet vakarások,
törlések, csepegtetések tesznek szenvedové, mint modern ikonjait, melyeket ugyanúgy az arany háttér és a mediterrán fény világít
meg. Amikor egy muvész lefest egy arcképet, egy tájat vagy egy fantáziabeli elképzelést, mindig önmagából, a saját világából,
lelkébol fest le valamit.
Franco Ragazzi
olasz muvészettörténész