Veszeli Lajost festoként és emberként egyaránt a természet csodálata és szeretete, az emberiség közös gyökereibe
kapaszkodás vágya és a HIT jellemzi. Hit az emberben, hit a küzdés értelmében s a humánum erejében, hit abban, hogy bár esendok
vagyunk, és közös sorsunk a bukás és az elmúlás, de mégiscsak ezért a hitért és ezekért az eszmékért lehet, ezekért szabad, és
ezekért érdemes élni!
...Nekem, aki Pesten születtem, és ma is ott élek, o fedezte fel a Balaton gyönyöruségét, én neki köszönhetem, hogy ma már az o
szemén át látom ezt a tájat, s végre az igazit látom, nemcsak a valódit!
Festészetének arany-bíbor képein megelevenedik a héroszok világa. Ikarusz, Prométheusz, Platon, Arisztotelész. Valamennyien a
lehetetlent kísértették, vagy olyasféleképpen látták a világot, amint akkoriban senki más. Süketek vették oket körül, vagy éppen
csúfos bukás lett osztályrészük. S ma mégis oket idézi a festo. Vajon miért? Hitem szerint mert Madách-csal együtt o is azt vallja,
hogy az élet célja: a küzdés maga.
...Ahogy nézem a képeit, valami átfut rajtam, valamiféle furcsa borzongás: megérzem az IDOT. És mindjárt szerényebb leszek egy kicsit.
Vagy tunodobb? Szomorúabb? Nem tudom. De kicsit emberibb... S ki várhat ennél többet?
Érdi Sándor
egyetemi tanár